Sor került a Fáber Péter jezsuita rendház első tartományfőnöki vizitációjára. A jezsuita közösségek e sajátos eseménye nálunk most attól is különlegesnek számított, hogy a provinciális - a rend hagyományainak megfelelően - egy olyan jezsuita közösséget látogatott meg formálisan is, amelynek ő is a tagja.
A közös reggeli nem volt előírt program a vizitáció napján, mégis úgy alakult, hogy már reggel mindannyian összegyűltünk az asztal körül. Mivel a tartományfőnök is tagja a közösségnek, a hivatalos vizitáció csak öt embert érintett, amit az esti közös szentmiséig bőven el tudott végezni.
A mise után, de még az ünnepi vacsora előtt, leültünk egy kis kiértékelőre. A provinciális három dolgot tartott fontosnak kiemelni a személyes beszélgetések alatt szerzett benyomásai alapján.
1) A tartományfőnök először is leszögezte, hogy hálát érez azért, hogy rendtartományunknak ez az új közössége elindult és hogy a közösség tagjai - minden kezdeti nehézség ellenére - egészen jól kezelték a kezdeti kihívásokat. A közösség minden tagját egyenként is rendkívül értékes embernek tartja a tartományfőnök. Azonban fontosnak tartja azt is, hogy állapotbeli kötelezettségeink példás vállalásán túl tovább erősítsünk közösségünk egységén. Itt a provinciális kifejezte sajnálatát afölött, hogy eddig nem sikerült kialakítanunk egy közös lelkipásztori programot, amelyet mint közösség tudnánk vállalni. Mindenki dolgozik a maga területén, és elkelne a nagyobb összahangoltság. A tartományfőnök reményét fejezte ki, hogy rendházunk és a Párbeszéd Háza a Horánszky utcában fog még nyújtani olyan lehetőségeket, amelyeken közösen, mint közösség, tudunk majd dolgozni.
2) A kezdeti lelkesítő gondolatok után két konkrét dologra hívta fel figyelmünket, ahol erősitenünk kell. Először is a közösségi életünk formális kereteit kellene még láthatóbbá tenni. Az egyik ilyen terület lenne a kultusz: fontos, hogy egy rendháznak legyen világos napirendje, amelyen helyet kap a napi szentmise.
3) közösségünk kultikus jellegén túl legalább annyira fontos, hogy legyenek közös étkezések. Emlékeztetett bennünket, hogy a régi jezsuiták mennyire ragaszkodtak legalább a napi közös rekreációhoz, ahol kötetlenül együtt lehettek a rendtársak. Ez ma részben megvalósulhat a közös étlezések alkalmával. Ajánlata az volt, hogy ne csak a hétfő esti közösségi program keretében költsünk el egy vacsorát együtt, hanem lehetőleg csütörtök este is, amikor szintén van szakácsnő a házban, aki finom ételeivel hazacsalogatja a jezsuitákat.
A rendtagok közötti komunikáció előmozdítása érdekében született egy nagyon konkrét javaslat is a provinciális részéről: sűrgősen kellene a rendházban egy hírdetőtábla, amelynek segítségével jobban számon tudjuk tartani egymás gondjait és örömeit.
